Szakember: Magyar Péter nagyapjának Legfelsőbb Bíróságba kinevezéséről még Kádár János és Apró Antal döntött
Az agresszív viszonyulás az államszervezethez összefügg Magyar Péter megjelenésével, mondta el az alkotmányjogász.
Miért ilyen kemények az ausztrál járványügyi korlátozások? Mi a jogi-politikai háttere Djokovic Ausztráliából való kitoloncolásának? Az egészségügyi bürokraták a választott parlamentek fölött hoznak döntéseket? Az emberek önként mondanak le szabadságjogaikról a biztonság miatt? James Allant, a Queenslandi Egyetem professzorát kérdeztük, aki a Danube Institute meghívására érkezett Budapestre.
Ausztrál jogászként meglepte önt a Djokovic-ügy?
Először is hadd szögezzem le, hogy Federer-rajongó vagyok... (nevet) A kitoloncolási történet egy nagyon kellemetlen ügy.
De mégis, jogászként hogyan tudná jellemezni ezt a vízumbotrányt? A bíró, majd az ausztrál kormány döntését, vagy éppen az ausztrál közhangulatot?
Novak Djokovic vízumigényléssel érkezett Ausztráliába úgy, hogy mindenki tudta, nem oltatta be magát. Úgy kapta meg a vízumot, hogy bemutatott egy negatív tesztet, illetve egy igazolást arról, hogy nemrég átesett a Covid-fertőzésen. Orvosi tény, hogy ha valaki átesett a fertőzésen, akkor sok ellenanyag van a szervezetében – amikor először bíróság elé hívták, a testület azt vizsgálta meg, hogy jogszerűen kapott-e vízumot, vagyis Djokovic megtévesztette-e a hatóságokat a beutazási feltételek betöltése ügyben. A bíróság úgy ítélete meg, hogy a teniszező igazat mondott. Az ausztrál kormány furcsa helyzetbe került, ugyanis a szigorú szabályozás alapján
A kormány végül politikai okokból döntött úgy, hogy visszavonja a vízumot. Jogilag megtehette egyébként, de meglehetősen tisztességtelen és nem bölcs lépés volt.
Politikai okokból lépett a kormány?
Teljes mértékben. De egy rossz politikai döntés volt, utólag még jobban látszik. A Morrison-kormány 2019-ben került hatalomra: konzervatív kormányzat, de egyetlen konzervatív intézkedést sem hozott eddig. Népszerűtlen, részben azért, mert példátlanul szigorú korlátozásokat vezetett be a járvány kiküszöbölésére. Scott Morrison miniszterelnök
A felmérések azt mutatják, hogy le fogják váltani. Példátlan karanténszabályokat hozott, az oltási feltételek miatt emberek tömegei vesztették el állásaikat. Most pedig, miközben az ausztrál embereknek elegük van a korlátozásokból, megjelenik egy milliárdos külföldi sportoló, aki simán besétál az országba a karanténszabályok ellenére... Érti, példát kellett statuálni vele, hogy senki sem áll a törvények felett. Lehet, hogy rövid távon ez volt a jobbik megoldás, de hosszú távon nagy károkat okoz majd a Morrison-kormány megítélésének ez a botrány.
James Allan alkotmányjogász, a Queenslandi Egyetem professzora
Scott Morrison éppen ezt írta ki a Twitter-oldalára: „Senki sem áll a törvények felett”. A kérdés az, hogy jók-e, életszerűek-e a kormánya által meghozott intézkedések?
Szörnyűek.
A határok teljes lezárása, a ki- és beutazási lehetőségek tiltása – a kormány nehéz helyzetbe hozott rengeteg ausztrál állampolgárt, sokan külföldön rekedtek, vagy éppen nem tudtak kiutazni oda, ahol dolgoznak.
A baj az, hogy rettenetesen szigorúak a szabályok, de a kormány mégis hagyott kiskapukat: korábban sportolókat is beengedtek,
Emiatt robbant fel a Twitter, óriási a társadalmi felháborodás. Hiába mutattak fel most szigort Djokovic esetében, ez nem így működik. A Morrison-kormány májusban el fogja veszíteni a választásokat. Főleg a járványügyi döntései miatt.
Pedig Scott Morrison szerint éppen ezek a szigorú rendelkezések, a határok lezárása, a karanténok hozták el az eredményeket: a világ egyik legalacsonyabb halálozási statisztikáját látjuk Ausztráliában a koronavírussal kapcsolatosan.
2019 decemberétől a demokratikus államokon egy pánik lett úrrá. Onnantól kezdve csak a koronavírussal összefüggésbe hozható halálesetek érdeklik a kormányokat, és ez rendkívül szokatlan. Nem hallunk a rákban, szívbetegségekben, mentális okokból bekövetkezett halálesetekről – pedig azt is vizsgálni kellene, hogy a lezárások idején hányan nem mentek el szűrővizsgálatokra, hány sürgős műtét maradt el, hány fiatal szenved mentális betegségekben a magány miatt. Ausztráliában valóban arányaiban kevesebben haltak meg eddig a Covid következtében, de például Tajvan statisztikája is jó, pedig ott nem csukták be hónapokra a lakosságot, vagy ott van Svédország, ahol nem volt karantén, mégis ugyanúgy alacsonyak a fertőzéssel kapcsolatos haláleseti adatok. Fontos tudni, hogy szinte mindegyik fejlett országban
Ez azt jelenti, hogy az elhunytak túlnyomó többsége időskorú. Vagy túlsúlyos, vagy krónikus betegségben szenvedő – ezek a fő halálozási okok.
Melyek azok a korlátozások, amelyek ön szerint a szabadságjogok szempontjából aggályosak Ausztráliában?
Hadd kezdjem azzal, hogy van egy ipari méretekben tevékenykedő, globális emberi jogi jogvédő hálózat. Ők minden bevándorló mindenféle jogát védik, az ő világukban minden az egyéni jogokról szól, mindig az áldozatok oldalán állnak. Ami most történik, ez a fajta jogkorlátozás, talán még nem volt a világ történetében. És
Ön szerint miért nem?
Mert egyetértenek ezzel. Ami történik a jogkorlátozás terén, az a drákói szigor, az nem igazolható racionálisan. A 30 év alatti korosztály Covid-veszélyeztetettsége egy szinten van a villámcsapással, körülbelül egyforma arányban okoznak halált. Az időskorúak veszélyeztetettsége miatt
Hadd kérdezzek rá konkrét ausztrál esetekre. Dél-Ausztrália szövetségi államban kifejlesztettek egy mobiltelefonos app-ot, amelyet minden karanténba került személynek kötelezően alkalmaznia kell: ha a rendőrség kéri, 15 percen belül fotót kell küldenie magáról a karantén helyéről. Ez nincs már messze egy kínai jellegű megfigyelési rendszertől.
Ez egy szégyen. Egy neves humorista viccelődött nemrég: „Az ausztrálok úgy tartják, hogy brit fegyencek leszármazottai, pedig nem így van: a börtönőrökéi...”. Az ausztrálokról él egy kép világszerte, egy sztereotípia: vagányok, belevalóak.
Vannak tüntetések, de a hatóságok keményen letörik azokat. Amerikában van hagyománya a polgári engedetlenségnek, Ausztráliában nincs. Ha azonban egy kormány zsarnokivá válik, van létjogosultsága az engedetlenségnek.
Videók láthatók a neten ausztrál egészségügyi központokról, zárt intézményekről (Centres for National Resilience), amelyeket azért állítottak fel, hogy 14 napig megfigyelés alatt tartsák a fertőzésgyanús személyeket. Kötelező bezárás.
Azok számára hozták létre ezeket a központokat, akik külföldről érkeznek haza, nekik kell hét hetet itt tölteni. Amikor egy évvel ezelőtt karácsonykor külföldre mentünk, nekünk is két hetet egy kijelölt hotelben kellett eltöltenünk a hazaérkezésünket követően. A szobát sem hagyhattuk el. Most ehelyett táborok vannak, de remek szolgáltatásokkal, a levegőre is ki lehet menni – szóval, ettől nem kell megijedni.
Victoria szövetségi állam parlamentjét felfüggesztették a járványügyi intézkedések során, ez igaz?
Igaz. A helyi egészségügyi hatóságok úgy határoztak, hogy a tömegrendezvények komoly fertőzési kockázatot jelentenek, és a parlament is ilyen hely. A pánik oka az, hogy a járvány elején még a politikusok is attól tartottak, hogy a koronavírus hatása olyan lehet, mint a középkorban a pestisé. Ezért minden óvintézkedésbe belementek. A koronavírus azonban nem ilyen pusztító kór.
A gyerekeink fogják megfizetni az árát: az elmúlt két év egy nagy fekete lyuk az oktatásban, kiesett idő. A politikusokhoz visszatérve: velük az a baj, hogy nem ismerhetik be, ha tévednek, különben leváltják őket. Ezért nem fogják elismerni, hogy a járvány ügyében hibákat követtek el. És hadd mondjak még valamit: a sajtó leszerepelt. Az újságírók túlnyomó része egyoldalúan írt a járványról, aktívan részt vett a félelem gerjesztésében, és idiótáknak ábrázolta azokat, akik kritikusan szemlélték a kormányzati reagálásokat.
A korlátozások érvényben vannak, és amíg tart a járvány, a szigorítások várhatóan mindig vissza-visszatérhetnek. Ön szerint ennek az időszakban hosszan tartó hatásai lesznek, vagy amint vége a járványveszélynek, minden visszatér a régi kerékvágásba?
Nem tudom. Azt látjuk, hogy minden állam máshogy kezeli a helyzetet és más oltakozási politikát követ. Szerintem ha az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság feloldja a korlátozásokat, akkor a világ többi állama is beáll majd a sorba.
Milyen következményei lehetnek a társadalomra annak, hogy az emberek fokról fokra megszokják, hogy a szabadságuk egy darabját fel kell adniuk a biztonság érdekében?
Ez attól függ. Ugyanis az Egyesült Királyságban éppen egy visszahatást látunk: a fiatalok egyre kevésbé tartják a maszkviselés szabályát, a túlzott korlátozásokra az engedelmesség mellett a szabályszegés is lehet egy reakció.
Fontos tudni, hogy a koronavírus-járvány megítéléséről nincs megegyezés még az epidemiológusok között sem.
Egy utolsó kérdés: legutóbbi könyvében (Democracy in Decline) felsorol intézményeket, amelyek ön szerint aláássák a demokráciákat, ezek a túlzott bírói hatalom, a nemzetközi jog, a nemzetek feletti nemzetközi szervezetek és a politikai elitek. Rossz bőrben vannak a nemzetállamok, nehéz helyzetben vannak a választott testületek?
Ez államonként különböző. A Covid-szabályozás ügyében is különbözőek az államok, még egy országon belül is eltérő a szabályozás: New York állam másként lépett fel, mint Florida. A járvány első időszakában Svédország volt a mumus, mindenki róla cikkezett, mert ott nem rendeltek el karantént; most, két év elteltével más a helyzet, a svédek jól állnak, és persze most senki sem ír róluk.
Fotók: Mátrai Dávid